Szent Hedvig Királynő élete
Kollégiumunk 2002. február 24-én vette fel Szent Hedvig nevét, azóta hagyomány, hogy minden év februárjában tartjuk tiszteletére az ünnepséget. 2002. február 24-én Francisek Macharski krakkói bíboros érsek elhozta Lengyelországból Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet a Bazilikában, a tiszteletére celebrált szentmise után, a Minorita templomban helyeztek el szent Kinga és Boldog Jolán ereklyéi mellett.
Hedvig Királynő magyar és lengyel királynő volt, az Árpád-ház leszármazottja, Nagy Lajos királyunk harmadik gyermeke. Rövid, mindössze 26 évig tartó földi élete során nagyon sokat tett a keresztény hit terjesztéséért.
Kortársai és a későbbi életrajzírók egyaránt csodálják Szent Hedvig életének nyitottságát, tisztaságát, kivételes műveltségét, intelligenciáját, és bölcsességét. Pedig sorsa már igen korán idegen országba vetette. Apja, Nagy Lajos király halála után Krakkóba utazott, hogy a ráhagyott trónt elfoglalja.
Csak tíz éves volt, máris jelentős döntésre kényszerült új országáért.
Lengyelország érdeke azt kívánta, hogy házasságot kössön Jagello litván herceggel, aki megígérte, hogy ha hozzámegy feleségül, akkor egyesíti országát Lengyelországgal és felveszi a kereszténységet. Hedvig reformokat is javasolt, amelyek abban az időben gyakran meghaladták a kor követelményeit. Így történt, hogy a litván nép hitének megerősítése céljából prágai székhellyel kollégiumot létesített az ottani egyetem égisze alatt, ahol a jelöltek fel tudtak készülni saját népük misszionálásának feladataira.
Uralkodásának legkiemelkedőbb eredménye, amellyel leginkább hozzájárult a katolikus hit elmélyítéséhez, a krakkói egyetem megújítása. A királynő en
gedélyt kapott a pápától, hogy az egyetemi központban teológiai fakultást nyissanak, ő pedig felajánlotta minden ékszerét az épületek kibővítésének és restaurálásának költségeire. És végül Hedvig elévülhetetlen érdeme – ami napjainkig is mély nyomot hagyott egész Lengyelország történelmében –, hogy megtalálta a módját annak miképpen vésse a lengyelek szívébe a Szűz Mária iránti szeretetet és hűséget. Hedvig a Szűzanyát Lengyelország királynőjének és patrónájának nyilvánította.
Hedvig életének utolsó évét az anyaság reménye ragyogta be. A hír egész Lengyelországban örömöt keltett. 1399-ben a királynő egy koraszülött kislánynak adott életet. Az újszülött sajnos hamarosan meghalt, és nemsokára Hedvig is követte. Az egész országban egy évig tartó gyász jelezte a mély ragaszkodást, mellyel az egyszerű nép Hedvig királynő iránt viseltetett.
A Szűzanya különleges tisztelete, a kicsinyek és a szűkölködők szeretete, a hit dicsőségéért való fáradozása, a béke megőrzéséért kifejtett tevékenysége miatt érdemelte ki Hedvig, a szenteknek kijáró hódolatot és tiszteletet, mellyel kortársai már életében kitüntették.
Közvetlenül halála után már szentként tisztelték. Közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wawel Katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyokat szokták. Előbb Boldoggá avatták, majd 1997-ben II. János Pál pápa avatta Szentté Krakkóban.
Hedvig igyekezett a hit és a tudomány egységét megteremteni. A szegények, betegek, árvák gondját a szívén viselte, saját maga is ápolta a rászorulókat, ezért a „Cselekvő szeretet apostolának” nevezik.
Személyében egy mérhetetlenül gazdag keresztény és nemzeti példakép áll előttünk, akit a magyarok és a lengyelek egyaránt nagyon tisztelnek.
Különleges dolog, hogy kis országunk, Magyarország nagyon sok szentet adott Európának és a világnak. Az Árpád-házi uralkodók közül is többet szentté avattak.
A szentek életükkel, hitükkel, szeretetükkel, önfeláldozásukkal, sokszor szenvedésükkel minden korszak embere számára példát adnak.
„Áldott az a nép, amelynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.”
(II. János Pál pápa)
Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéje az egri
Minorita templomban